Metabolikus memória, vaszkuláris memória

Jermendy György

Az 1-es típusú diabetesben szenvedők körében végzett mérföldkő-tanulmány (DCCT: Diabetes Control and Complictions Trial) zárását követő obszervációs periódusban (EDIC: Epidemiology of Diabetes Intervention and Complications) megfigyelték, hogy az intenzív inzulinkezelés microangiopathiás szövődményekkel kapcsolatos előnyös hatása fennmaradt a tanulmány zárását követő évek alatt, annak ellenére, hogy e periódusban az átlagos anyagcsere-helyzet vonatkozásában a két csoport egymáshoz közelített (a HbA1c-értékek időbeni alakulását jelzők görbék az idők folyamán konvergáltak). A jelenséget „metabolikus memória” néven említik, utalva arra, hogy az 1-es típusú cukorbetegek szervezete később, évek múltán is „emlékszik” a korábbi években biztosított jó anyagcsere-helyzet előnyeire. A „metabolikus memória” jelenségére utaló adatokat 2-es típusú diabetesben is megfigyeltek. Egy újabb hipotézis szerint felmerül annak a lehetősége, hogy nemcsak antidiabetikus kezelés során észlelhető „metabolikus memória”, hanem ez a jelenség szélesebb körű. Több randomizált, kontrollált klinikai tanulmány eredménye utal arra, hogy antihypertensiv terápia, lipidcsökkentő kezelés és életmódterápia kapcsán az aktív vizsgálati szakaszban biztosított terápiás intervenciónak nemcsak aktuális, hanem késői előnyös hatása is van, azaz a kardiovaszkuláris események aktív kezelési periódus alatti, a kontroll csoporthoz viszonyított kedvező alakulása a vizsgálat zárását követően is fennmarad. A jelenség vaszkuláris memóriának nevezhető, a patomechanizmusban a késői glykációs végtermékek (diabetesben) és az epigenetikai módosulások kaphatnak szerepet.

Nyomtatható verzió